Fotó: Csapai Tamás
Az éjszaka fényárban úszó, fémből készült torony terveit 1980-ban ajándékozta a városnak a kalocsai születésű kibernetikus művész, Schöffer Miklós (1912-1992). Az alkotást körülvevő közlekedési csomópont zajait mikrofonok érzékelték, és hozták mozgásba a tornyon található tükröket, kilométerekről feltűnő látványossággal megajándékozva az erre járókat.
A torony – bár vezérlése némileg modernizálva lett – a mai napig működik.
A fénytoronytól érdemes elindulni – szó szerint értve – toronyiránt a Szent István úton. Ez egyszerű, csak követni kell a már messziről látható Főszékesegyház tornyait.
A helyiek által „Főutcának” nevezett széles, polgári házakkal szegélyezett utcán sétálva elhaladunk a már említett Schöffer családi házában kialakított múzeum mellett. Egy séta után a forgalom eltűnik és egy sétálóutcai szakasz kezdődik.
Benedek György nagyszabású, Asztrik érseket ábrázoló alkotását elhagyva szoborsétány kezdődik, a legjelentősebb kilenc kalocsai érsek – különböző művészek által megvalósított – bronzszobrával. A sétálóutca és a szoborsétány végét Kő Pál és Herrer Y. M. Caesar szőlőleveles díszkútja jelzi
A szoborsétánytól pár lépéssel távolabb újra fontos épületek következnek.
A Kalocsai Fegyház és Börtön hatalmas épülettömbje mellett az egykor világhírű csillagvizsgálóval és biológiai szertárral rendelkező Szent István Gimnázium található, mely közvetlenül kapcsolódik a jezsuita templom és a copf stílusban épült egykori jezsuita kollégium – ma gyermekotthon – épületeihez.
Apró érdekesség, hogy a gyermekotthonnal szemben, az utca túloldalán található a „Klauzál ház”, ahol a reformkori magyar politikus, Klauzál Gábor, kalocsai rokonainál tett látogatásakor egy betegség következtében életét vesztette.
A gyermekotthon melletti apró utcácskában az egykori jezsuita kollégiumot és utca másik oldalán álló kisszemináriumot egy aprócska híd köti össze, melyet a kalocsaiak Sóhajok Hídjának neveznek.
Már csak pár lépés, és eljutunk a város leggrandiózusabb attrakcióját rejtő Szentháromság térre.
A szépen felújított tér épületei mintegy időkapszulaként őrizték meg a város múltjának egy szeletét. Bármerre tekintünk, műemlék, vagy műemlék jellegű épületek vesznek körbe minket, egy pillanatra feledtetve, hogy a XXI. században járunk.
De bármilyen lenyűgöző is a Nagyszeminárium épülete, bármennyire is kifinomultságot áraszt az Érseki Kastély, a teret mégis az 1774-ben, barokk stílusban épült Nagyboldogasszony-főszékesegyház uralja.
A külső-belső felújításon átesett templom már a negyedik, ami ezen a helyen áll: a „Nagytemplom” első elődjét 1150-ben építették.
A Szentháromság térről az Asztrik tér királyszobrai közt csak egy rövid sétát kell tennünk, hogy beléphessünk az 1790-ben Kollonich érsek által alapított egykori érseki arborétumba, Kalocsa legnagyobb parkjába, az Érsekkertbe.
A közelmúltban teljes rehabilitáción átesett park kanyargós sétányai, pihenőhelyei, játszóterei minden korosztály számára ideális kikapcsolódást nyújtanak.
Az Érsekkerttől nem messze található a világhírű kalocsai fűszerpaprikát és történetét bemutató Paprika Ház.
Az épület falain száradó, vöröslő paprikafüzérek és a kertben látható, az őrölt paprika előállításához szükséges régi eszközök jelzik, hogy a város története és történelme szorosan kapcsolódik ehhez a fűszernövényhez.
Természetesen, aki a színpompás kalocsai motívumokra kíváncsi, annak sem kell csalódnia. A szomszédos Tompa Mihály utcában áll a kézzel pingált mintákkal díszített Népművészeti Tájház, amely egy apró dombra épített, három szobás, nádfedeles vályogház.
A kalocsai sárköz lakói azért építkeztek földhányásokra, hogy a medréből kilépő Duna ne sodorja el házaikat, innen származik a „partos ház” elnevezés is.
Egy kalocsai séta nem lehet teljes anélkül, hogy az ide látogató meg ne tekintse az Európa-szerte unikumnak számító, kézzel pingált kalocsai mintákkal díszített Vasútállomást. A szerencsésebb látogató akár találkozhat is a közeli gyártelep felé lassan zakatoló vasúti szerelvényekkel, de maga az állomás és annak története is rengeteg érdekességet tartogat számunkra.
A Kalocsára vezető vasúti szárnyvonalat és magát az állomásépületet 1882 decemberében adták át a forgalomnak. Viszonylag hamar, már 1885-ben átesett egy felújításon, majd a huszadik század harmincas éveiben Gábor Lajos kalocsai festőművész tervei alapján Rökk Károly alakította át.
Az ekkor készült pingált és faragott díszítéseket kalocsai és környékbeli parasztok és parasztasszonyok készítették. Közel egy évszázadnyi szolgálat után 1985-ben ismét teljes felújításon esett át az állomás, majd 2007-től 2016-ig bezárta kapuit.
Bár a teherforgalom már 2011-ben újraindult, sőt ipari szárnyvonallal bővítették a hálózatot, maga az állomás 2016. óta látogatható ismét. A vírushelyzet miatt egyelőre csak az ablakon betekintve leshetjük meg a lenyűgöző szín-és virágkavalkáddal gazdagon pingált várótermet, mely vasúti témájú fotókiállítást is rejt, az egykori „Érseki Váró” kézzel faragott és festett népi stílusú bútorait. Az épület emeletén a közeljövőben vasút-és várostörténeti kiállítás kerül kialakításra.
Kalocsa környéke is rengeteg felfedezni való helyet rejt az ide látogatóknak. A dunai ártéri erdő, a szelidi-tavi tanösvény a természet kedvelőinek ad lehetőséget a környék élő-és növényvilágának megismerésére.
Ha már ezen a környéken jár az utazó, érdemes felkeresni a közeli Hajós nevű sváb település egykori érseki kastélyát, esetleg tenni egy sétát a szomszédos pincefalu apró présházai közt, ahol a helyi pincetulajdonosok invitálásának eleget téve betekintést nyerhetünk a hajósi borászok évszázados hagyományaiba.
Kalocsa és környéke minden korosztály és érdeklődési kör számára tartalmat izgalmas látnivalókat, igazán tartalmas desztináció az aktív turizmus kedvelőinek.
Fotó és szöveg: Csapai Tamás