Fotó: Gyökér Máté
Az új jövevény épp érkezése másnapján töltötte be második életévét, a karanténidőszak leteltével pedig beköltözött a hímekhez, akiknek társaságában a látogatók is megtekinthetik és könnyen meg is különböztethetik a faj tojóira jellemző kendermagos mintájú tollazatának köszönhetően.
Az intézmény reményei szerint a madarak hamarosan párba állnak, és idővel ők is hozzájárulnak majd a jelenleg valamivel több mint 500 egyedet számláló európai állatkerti populáció gyarapodásához.
Az északi sarkvidéken költő hóbagoly (Bubo scandiacus) a legészakibb elterjedésű és egyik legnagyobb termetű bagolyféle; költési helye és kóborlásának mértéke általában a legfőbb prédaállatát jelentő lemmingek gyakoriságától függ.
A tundraéghajlathoz és havas környezethez jellegzetes külső jegyekkel alkalmazkodott: nagyrészt fehér színének köszönhetően beleolvad környezetébe, lábát pedig a lábujjakig érő sűrű fehér tollazata csizmaként védi hidegtől.
A hóbaglyok természetvédelmi helyzete egyre aggasztóbb, miután globális populációjuk egyedszáma mindössze három generáció alatt több mint 30 százalékkal csökkent a klímaváltozás okozta élőhely-átalakulás és táplálékszegénység, az orvvadászat, valamint a közúti balesetek következtében. Így e különleges faj 2017 óta „sebezhető” besorolással szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kihalással fenyegetett fajokat tartalmazó Vörös Listáján.