Fotó: Unsplash
Esetemben a járattörlés és az átirányítás is megtörtént az utóbbi körülbelül 4 hónapban. A decemberi érkezésemmel kezdődött minden; három hónapra terveztem, téli ruhákkal megpakolt bőrönddel és nagy reményekkel érkeztem Olaszországba. A járatom Bariban landolt volna, de némi körözgetés után, fél órával a leszállás előtt kiderült, az autóval másfél órányira fekvő Brindisibe irányították át a gépet, rossz látási viszonyokra hivatkozva. Aztán eltelt több mint 4 hónap, és a márciusra tervezett hazautazásból nem lett semmi. Mindenki tudja az okát: koronavírus. A kijárási tilalom miatt legutóbb 1 hónapja és 3-4 napja hagytam el a lakást, és mivel elvesztettem a munkám, a napjaim teljesen megváltoztak.
Rengeteget tudnék írni arról, hogyan változtak meg az átlagos hétköznapok. Nincs kirándulás, a bezárt boltok miatt sok mindent csak az interneten lehet beszerezni. A csomagkiszállítás érthető módon akadozik, a futárok maszkban és kesztyűben kézbesítenek. Csendesebb lett az egyébként pezsgő Olaszországban, de az emberek így is találnak módot a szórakozásra. A szomszédok gyakran kihangosítva karaokéznak, ami elég vicces, főleg, amikor a gyerekek beleugatnak a mikrofonba, és az egész lakótelep hallja. Öröm az ürömben, hogy a levegő láthatóan tisztább; ellátunk a távoli helyek lábánál épített házakig, és néha landoló repülőgépeket is látni, szinte addig, amíg a hajtóművük a kifutópályát érinti.
Az ételek beszerzését heti 2-3 bevásárlással intézzük el a szupermarketben, ahol korlátozzák az egyszerre benn tartózkodók számát. Az emberek csak a legközelebbi üzletig vagy gyógyszertárig mehetnek el, családonként egy fő. Ha valakit megállít a rendőrség és nem tudja igazolni, hogy jó indokkal tartózkodik házon kívül, pénzbírságra számíthat. A tévéműsorok is alkalmazkodtak a vírushoz, a népszerű itteni sorozat, a tíznél is több éve futó Un posto al sole (szerintem olyan, mintha a Barátok közt olasz változata lenne) forgatását például leállították és ismétléseket adnak le. A beszélgetős és kvíz-showk közönség nélkül kerülnek adásba, így volt ez például a múlt héten lezárult VIP Grande Fratello (Big Brother) záróműsoránál is. Gyakran vetítenek olyan összeállításokat, amelyben a „hétköznapi emberé” a főszerep. Olyanoké, akik háztetőre állva énekelnek, vagy más, pozitív üzenetet közvetítő, telefonnal felvett videókat készítenek. Emellett a tévében rengetegszer elhangzik a figyelmeztetés: ne hagyd el az otthonod, nyilvános helyen tartsd a távolságot és ne érintsd meg az arcod, és a többi. Terjed a hashtag: #andrátuttobene, azaz minden rendben lesz.
A márciusi hazautazás ugyan elmaradt, amit nagyon sajnálok, de legalább részese lehettem az olaszok húsvéti szokásainak. Ha nincs a vírus, összejött volna egy nagyobb társaság, most viszont csak video chaten tudtunk kellemes húsvétot kívánni egymásnak. A hétfői nap, azaz a Pasquetta volt az egész csúcspontja, amikor az erkélyen grilleztünk, miközben a 80-as 90-es évek legnagyobb slágereit hallgattuk. Isteni sült húsok, virslik, calabriai kolbász, és ami a desszerteket illeti, colomba és házi pastiera napoletana (mindkettő tipikusan húsvéti édesség) volt a menü. Olaszországban népszerű program a szabadtéri sütögetés, az olyan ünnepeket, mint a húsvét vagy a Ferragosto, általában barátaik és családjuk társaságában grillezéssel töltik az emberek. Szerencsére erről a szigorúan vett kijárási tilalom ellenére sem kellett teljesen lemondanunk, és általa picit megfeledkezhettünk a körülöttünk folyó dolgokról.
Mikor utazhatok haza? Egyelőre nem tudom, de szerencsére nem sürgető a kérdés, mert van hol laknom. A karantént május elejéig meghosszabbították, addig biztosan nem. Mit tudok csinálni ebben a helyzetben? Próbálok türelmesen várni, és olvasni, tanulni, pihenni, edzeni, azaz kihozni a kényszer „lakásfogságból maximumot!
(Az itteni élményeimről szóló blog nemrég indult, itt lehet elérni: https://azuticelneveotthon.blog.hu/)
Szerencsi Évi